Előjáték

2011.05.16. 19:07

Pontosan emlékszem a pillanatra, ahogy bámultam a pólót:

2009. augusztus 13, Nagyatád, csütörtök este, tésztaparti a pizzériában. Herr Gyulától megkérdeztem, hogy kinél kell kifizetni a plusz kísérőm kajáját és észrevettem hogyan figyelik az asztaloknál ülő emberek Szilárd hátát. A bonyhádi dupla finisheres pólóját hordta.

Még az első IM-et se teljesítettem, de éreztem, nem lesz megállás, kell egy ilyen.

Azóta minden sporttal kapcsolatos tevékenységem arról szólt, képes leszek-e erre. A Cetrendek, a második IM, a sok maraton, homemade maraton, biciklizések, az összes szándékos, vagy véletlen eléhezés. Minden sérülésnél azt figyeltem, tudom-e folytatni, minden verseny végén az érdekelt csak, hogy tovább tudnék-e menni. Tavaly külön örültem, hogy a maraton alatt úgy megszenvedtem, hogy lejött a bőr a talpamról és kiújult a fájdalom a forgómban.

Sehol nem kellett komolyan erőlködnöm, mindenhol tudtam volna gyorsabbat menni, mindennek a végén tudtam még fokozni a tempót.

Gondolkoztam, hogy nevezzek-e idén. Már hónapokkal ezelőtt leveleztem Zsolttal erről az UNI Challenge-ről, csábító volt, de ősz óta nem tudtam eleget edzeni, nem futottam annyit mint szerettem volna, a bringa is 1000km alatt volt még egy hete is. Ultrás ismerőseim próbáltak lebeszélni, várjak egy évet, jobb lesz.

Nem vártam.

A "Nógrádi gyors" alatt éreztem először hogy szintet léptem, teljesen triviális volt nagytányéron menni, aztán futottam maratont úgy, hogy az utolsó 5-6km-t 4 percesek alatt nyomtam le. Láttam, végre igazodott az irányító akarathoz a belső váz.

Beneveztem.

Majd két hétig felváltva hányingerem, vagy gyomorgörcsöm volt az idegességtől. Közben átállítottam az alvási szakaszomat korábbra pár órával és elkezdtem a versenyre koncentrálni. Elkezdtük betanulni a frissítést, Anita előre lefőzött mindent. Az utolsó két hétben ezekkel kísérleteztünk, ettem hidegen, melegen, kézzel, lábbal, száj nélkül, éjjel, nappal a tervezett kajából. (igen, vittünk tölcsért is) :)

Jött az első gond, hiába terveztem ezt éveken át, gyenge bábbá váltam, meggyengültem fejben. Sokáig kételkedtem, nem tudtam elképzelni ezt egészet. Szerencsére egy telefon rendbe rakott, Norbi rámszólt, hogy ne buziskodjak. Gyorsan át is alakultam egy géppé, akit a távolság ellen programoztak. :)

Megírtuk Anitával a listát, beszereztünk mindent ami hiányzott, beültünk az autóba és elindultunk megnézni, férfi tud-e gyereket szülni:

Hely, szállás, idő, szervezés, hangulat tökéletes volt. A bringapályát elsőre fordított irányban jártam be, majdnem el is taknyoltam egy huplin. Az már nem érdekelt, hogy más elképzeléseim vannak a "sík" és az "enyhe emelkedő" kifejezésekről mint Zsoltinak. Adott volt a feladat, a gépet már pályára állították, nem lehetett letérni róla.

Egy hetet izgultam előtte, nehogy elmaradjon az úszás. Tervem persze megvolt: a végén megyünk a legközelebbi uszodába és leúszom.

Lement a bemutatkozás, mindenki egyenként a színpadon, furcsa, megtisztelő érzés volt, hogy ismert arcok között álltam. Azok mellett, akiket korábban csak képről, vagy egy-egy versenyen messziről láttam. Rendkívül pici az ultrás tábor.

 

Itt inkább befejezem, majd írom tovább a beszámolót, de túl fáradt vagyok az értelmes gondolkodáshoz. A folytatásban elmesélem milyen töksötétben 50-el gurulni egy lejtőn húszszor, hogyan kell a halálos eléhezésből visszatérni (80as pulzusom volt tekerés közben), hogyan kell feloldani a közben már loop-ba jutott mélypontot (majdnem feladtam), hogyan kell 5 óra körüli első maratont futni, hogyan nem szabad 50km futás után gyorsítani, hogy kell ott könnyezni a fájdalomtól ahol senki sem látja, hogy kell láb nélkül, pusztán akaratból futni 16km-t, hogy kell a másikat bíztatni amikor öklendezik a kerítésbe kapaszkodva, vagy amikor már fél órája nem tud kijönni a toitoiból, hogy kell jobban drukkolni a másiknak hogy be tudjon érni, mint saját magadnak.

Láttam olyan kemény embert, hogy nem hittem a szememben. Nem tudom hogy képes lennék-e akkorát küzdeni mint Ő...

Szerző: kombinat

1 komment

Címkék: dupla ironman

A bejegyzés trackback címe:

https://cciepursuit.blog.hu/api/trackback/id/tr802908984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.05.17. 12:36:13

Jó kis írás!
még még még! ;)
"Tervem persze megvolt: a végén megyünk a legközelebbi uszodába és leúszom."
Ez a megfelelő hozzá állás és pont ez tesz olyan géppé amilyen vagy!