inszomnia

2008.12.09. 04:48

Az ilyen átalvatlan esték borzalmasan idegesítőek, az aljas pajzsmirigyem így hívja fel magára a figyelmet. Egyébként is éjjeli bagoly vagyok, alapvetően esti működésre terveztek, de néha nagyon elcsúszik a dolog és kimarad egy-egy alvás. Ezzel nem is lenne baj, ha tudnám előre és kihagynám a felesleges több órás próbálkozást.

Sebaj, legalább van időm önkifejezni.

Pénteken megcsináltam megint egy Cisco vizsgát, lassan elérem a célokat. Nemsokára elbújok a laboratórium mélyére a CCIE labor miatt. Ma tájékoztatott az egyik jóbarátom (aki már CCIE #xxxx), hogy neki az első gyakorló lab-ot egy hét volt összerakni és 20-25-be került mire le tudta nyomni egy napra a szintidőt. Megnyugtató.

Mostanra már tisztában vagyok azzal, hogy hiába tudom magamra rajzolni az OSPF LSA-ket, hiába vagyok képes önmagam és a routerem között BGP established kapcsolatra, értelmetlenül sok gyakorlás nélkül lehetetlen ezt megcsinálni. (sőt még álmodni is tudok erről, simán elhelyezem magam egy BGP confederationba) Eléggé kilátástalan egyelőre a dolog, mindenesetre 2009-ben megcsinálom. Mondjuk egy gyerek helyett. Azt bárki tud:)

Csak hogy hű legyek önmagamhoz, írok a testrészeimről is: megtaláltam a megoldást a térdproblémákra is. Addig növelem a fájdalomküszöbömet, amíg elegendő nem lesz a futás folytatásához :) Viccet félretéve végre elmúlt a gyulladás, fokozatosan elkezdtem terhelni, volt már erőltetett 30 perces gyaloglás, lépcsőzés behugyozásig. Ma reggel kipróbálom a medencében is, hátha megy az úszás is. Ha megy, akkor este kocogok pár km-ert. Így, szépen fokozatosan, ahogy az orvos is mondta.

Sajnos elképesztően gyenge az emberi test. Még az enyém is. :)

Arról inkább nem is írok, hogy fizikailag mennyire szánalmas a mostani 25-35 éves korosztály (ebből a tartományból van a legtöbb ismerősöm). Mert felidegesítem magam. Itt nagyon látszik hogy mennyire dekadens és gyönge ez a társadalom és mennyire puhányokká kondicionálja az embereket, bocsánat a fogyasztókat. Hogy lehet a legtöbb ilyen korú férfi pocakos? Hogy lehet, hogy az számít hogy mit gondolnak rólam az emberek, de ez nem fontos? A mindennapi szórakozás, p*csverés meglegyen, a többi nem lényeg. Nincs következmény, nincs akarat, nincs szándék, nincs felelősség, mindig a másik a hibás. Sültgalamb van, hátha a valaki megfogja. Nem fogja.

Mi már nem másoknak hazudunk, hanem önmagunknak. Mert az megnyugtat és elleplezi, hogy mi is tudjuk, nem értünk semmihez, hogy nincs célunk és értelmünk. 

De azért kiröhögjük az ugyanolyant.

Azt látom hogy leginkább ezzel a generációval van baj, az idősebbek ezerszer keményebbek mint mi, apám lassan 60 éves, de óriási lenne a baj ha versenyeznem kéne egyszer vele.

A fiatal herékről nem írok, ők egészen kiváló bérrabszolgák és ágyútöltelékek lesznek.

Túl rég volt szelekció.

A bejegyzés trackback címe:

https://cciepursuit.blog.hu/api/trackback/id/tr57812487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása