Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van.
A ketrecben egy madzagon lóg egy banán. A banánt lépcsőkön lehet elérni. Az egyik majom előbb-utóbb odamegy a lépcsőhöz és elkezd felmászni a banánért. Azonban ahogy hozzáér a lépcsőhöz, az összes majom hideg zuhanyt kap.
Kicsit később egy másik majom is megpróbál felmászni a banánért - az eredmény ugyanaz. Ez még számos alkalommal megtörténik.
Nemsokára, amikor egy majom csak elindul a lépcső felé, a többiek ezt megpróbálják megakadályozni.
Most zárd el a vízcsapot, nem lesz több zuhany. Cseréld ki az egyik majmot egy újoncra. Az új fiú meglátja a banánt és megpróbál érte felmászni. A többiek azonnnal megtámadják és nem engedik hogy a lépcső közelébe menjen. Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a többiek támadása miatt, az új fiú feladja.
Most cserélj ki még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra. Az új megint csak megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a többi négy megtámadja ezért. Az előző újonc is boldogan vesz részt a támadásban.
Amikor már ez is feladta, cserélj ki egy harmadik majmot. Amikor ez is megpróbál eljutni a banánért, a többi négy megtámadja. Pedig a négy támadó majom közül kettőnek elképzelése sincs, miért nem szabad a banánnal próbálkozni.
Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicserélted, a ketrecben lévő majmok egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról. Mégis, meg sem próbálnak eljutni a banánért. Hogy miért? Mert ez mindig így volt és mindenki így csinálja. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.