Az egész úgy kezdődött, hogy marhára nyávogott. Néztem, megvizsgáltam, beraktam a dobozába. Majd tájékoztattam apámat, hogy hozza a gumikesztyűt, mert bemosakodok.

2 órán át guggoltam előtte, hármat (ötből) saját kezűleg segítettem a világra, óriási volt az izgalom, bár később megsúgták, egyedül is megoldotta volna, sőt az egész akció jóval kevesebb traumával járt volna (mindhatunk számára) :)

Először itt estem kétségbe, mert megláttam a kiskígyót, ami Bori aljából bukkant elő:

Később felfedeztem hogy ez az újszülött farka. Az első meg is volt.

Jött a második utód, ezzel már voltak gondok, szegény páráról nem tudta az anyja lenyalni/enni a burkolatot - ami sokkal szívósabb mint egy teszkós szatyor, jó vastag gumiizének tűnt. Itt még kicsit gyenge voltam belül, ekkorra még nem tudtam felfogni, hogy a macskám megette a saját méhlepényét. Jóízűen. Emiatt nem észleltem a vészhelyzetet, II. Kisbéla már ~5 perce feküdt mozdulatlanul mire gyanús lett. Gyorsan a filmekből tanult szakszerűséggel kiszabadítottam, majd megnyomogattam. Ez segített és feléledt. Szerencsére egy macskánál nem gyanús az agykárosodás, főleg ennél a szériánál. Majd ezt adjuk oda az ismerősnek.

Ime a Bélák sorozata, alul az oxigénhiányos látható.

Később volt heroikus harc a köldökzsinórral, nélkülem nem lett volna baj, de sikerült valahogy rátekernem az egyik nyakára a másik madzagját. Bori itt már kezdett kissé izgatottá válni, ezért a későbbiekben már csak akkor avatkoztam be amikor muszáj volt.

Még egy utolsó kép az iszonyatos patkányegérmacskáról, itt adtam fel:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.