I. BOMIT - élmények
2010.02.15. 12:40
Amióta nem mások életét élem sorozatokat és filmeket darálva, tudatosan törekszem arra hogy minél több helyről kapjak visszaigazolást arról hogy élek és hogy férfi vagyok.
Éppen ezért bólintottam hogy persze, amikor Sao kollégám pár hónappal rákérdezett, hogy mennék-e a magyar bushcraft versenyre.
Az elméleti felkészülést kihagytam, én a robotikus teljesítményt terveztem hozzáadni a közöshöz.
Összes befektetésem egy pár mezei bakancs és egy víz és szélálló ruha volt. Vittem még a notebook táskámat, hogy azért ez az IT feeling is meglegyen. Kamáslit nyilván az utolsó pillanatban akartam venni, nem sikerült. Madzaggal kötöttem el a nadrágszáram. Ez később visszaütött, mert amikor az örzött pontokon melegedtem, kiolvadt és emiatt átázott a zoknim még a bakancson belül is.
Péntek 6 után felkeltem, elmentem dolgozni, majd este leautóztunk Ajkára és kimentünk a Hubertus vadászházhoz, a starthoz. Itt nagydarab szakállas férfiak és nők vártak bennünket, egy hadseregnyi késsel az oldalukon. Este 22-kor volt a rajt, kiosztották a feladatokat, térképeket. Gyorsan bemértük a koordinátákat, felrajzoltuk a megadott helyeket és nagyjából megterveztük az útvonalunkat. (ami persze hamar megdőlt).
Nagyjából az első óra után kezdtem rájönni hogy ez sokkal nehezebb lesz mint gondoltam, amikor a vaksötétben, térdig érő hóban botladozva még nem találtuk meg az első betűnket.
Hihetetlen élmény volt az erdőben menni ilyen időben, itt lehetett igazán érezni hogy mennyire jelentéktelen kis pontok vagyunk. Sűvített a szél, balra néztem nyolc világító szempár bámult rám a bokor mögül, valahol előttünk pedig hatalmas robajjal durrogtak a fák. Mintha fegyverrel lőttek volna, annyira hangos volt, ahogy széthasadtak a nagy fák a bennük megfagyott nedvességtől.
Mentünk keresztbe szántóföldön, értelmetlen magas hóban, arcunkba fújó széllel. Másztunk hegyet, többet is, aztán a tetején jöttünk rá, hogy a mellettünk lévőn kéne lennünk.
Egyik kolléga mellett ugrott fel a vaddisznó, de láttunk nyulat, őzet, egyéb vadakat. Láttam olyan nyomot a hóban, ami biztosan a bakonyi jetié volt.
Volt csernobili hangulat a Kab-hegyi adótorony közelében. Gyújtottunk volna tüzet, íjaztunk, csapdát állítottunk, csapdába léptem, késélezést lestem el, stabil-oldalfekvésbe raktam a haveromat, ettünk fokhagymát - de mint a cukrot.
Építettünk tábort, veszekedtünk, röhögtünk, de legfőképpen iszonyúan szenvedtünk.
De a legbüszkébb a legvégére vagyok, amikor a Gépészek csapatával erőltetett menetben mentünk vissza a hegyre, hogy még szintidőn belül beérjünk. Na ott én futottam, az utolsó 1-2 kilométeren, a telefonommal világítva a sötétben. :D Ha jól emlékszem 18:03-ra értem be.
Jó volt, jövőre is megyek. Sőt, ha éppen lesz időm, megyek a többi rendezvényükre is.
Ja és megnyertem életem első kését és megláttam életem második kését. De ezt majd legközelebb. :)
 |
| 20100213 BOMIT |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cciepursuit.blog.hu/api/trackback/id/tr81759957
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
WITCH · http://witch-ironman.blog.hu 2010.02.15. 21:16:53
Huh...
Gratulálok, nagyon nagy vagy!! 8D
(nagyok vagytok!)
Jövőre én is megyek - tuti, erősen sajnálom hogy kihagytam...
Hétvégén, 13 kilis hegyi futás lesz - az év egyik legfantasztikusabb versenye domborzatilag, feelingre... nincs kedved?
Gratulálok, nagyon nagy vagy!! 8D
(nagyok vagytok!)
Jövőre én is megyek - tuti, erősen sajnálom hogy kihagytam...
Hétvégén, 13 kilis hegyi futás lesz - az év egyik legfantasztikusabb versenye domborzatilag, feelingre... nincs kedved?
Utolsó kommentek