Időhiány 2.

2010.04.01. 21:20

Na gyerekek, asszem eljött az ideje a számvetésnek:

Túl sok a szenvedés és nélkülözés ezzel a sporttal, ráadásul mostanában nem is volt elég időm hozzá, nem is ment túl jól. A munkahelyi stressz miatt meg visszaszoktam a cigizésre. Sajnos van benne bőven rutinom, korábban 8 évet dohányoztam.

Nem is ragozom tovább, abbahagyom. Ma.

Sajnálom.

Szerző: kombinat

4 komment

Címkék: bádogember

Időhiány

2010.03.31. 10:00

Azt azért sajnálom, hogy nincs időm írogatni.

Pedig kurvára tudnám én is osztani az észt és ez hiányzik. :) 

Szerző: kombinat

2 komment

Címkék: hülyeség ccna

Yourstruly 50

2010.03.29. 23:00

Na, most nézem hogy ezt a múltkor megírtam, aztán valahogy elfelejtettem élesíteni. :D

 

 

Egész jól sikerült, főleg a tavalyihoz képest, akkor egy hónapig járni is alig tudtam:

1Hosszú futás01:25:2814km9.8300:06:06147
2Hosszú futás01:37:0416km9.8900:06:04147
3Hosszú futás02:02:2520km9.8000:06:07

144

 

5:04:07 lett a vége.

Látszik, hogy teljesen egyenletesen adom le a teljesítményt. A végére kezdett csak visszaesni a pulzusom, oda már kevés volt a mackósajtos töltöttkáposzta és a pocsolyákban talált víz. (lehet sokat voltam az erdőben?)

(említettem már, hogy még mindig mekkora rakás szar ez az indexes blogmotor? Hiába, van ami sosem változik) :)

 

 

ironman 2010

2010.03.29. 22:35

Gondoltam inkább itt válaszolok, legyen már egy új bejegyzés.

Tehát, miért csak ennyit megyek:

1. Mert lusta vagyok. :)

2. Frissítés nélkül ennél több már kényelmetlen lenne egyben. Télen nem tudom magammal cipelni a vizet, mert belefagyott volna a kulacsba.

3. Még csak március van, ha már most 10-15 órát mennék egy héten, abba biztos beleőrülnék, azt nem tudnám kitartani olyan hosszú időn át. Most lett jobb az idő, a hosszabb edzések csak most jönnek (bringa).

4. Úszást nem erőltetem, az én szintemen felesleges, csak szintentartok, 20-22perc/km így is fixen megvan.

5. Még így is sokkal erősebb vagyok mint tavaly ilyenkor és nekem ennyi elég.

 

Az munkám és egyéb dolgaim megkavarták kicsit az életem, emiatt egy célom volt csak télen, heti 6-7 óra edzés és lefutni minden héten 50km-t. Ennek mikéntje nem számított. Ha éppen úgy volt kényelmes, akkor rövidet futottam, ha meg hozott valaki frissítést, akkor egyben az egészet. 

A paradigmaváltás óta én is tudom:), hogy a mi szintünkön kizárólag a futásnak van komolyabb haszna. Ismerek olyan futót, aki előzetes rákészülés után simán végigment. Ez másik sportágból érkezett versenyzőnek biztosan nem sikerülhet.

Ja és a közös, nagy bölcsességhez is szeretném hozzáfűzni a saját elméletemet, miszerint:

Nincs itt semmiféle misztikus, titkos dolog, ezt a versenyt bárki meg tudja csinálni. Ha megfizeti az árát. Pár alapvető dologra kell figyelni:

I.

Felkészülés alatt betartjuk a fokozatosságot. Ugye ezt már mindannyian tudjuk, ezért hosszabb pihenő után nem futunk egyből másfélórákat, vagy 25km-t. Ugyanez vonatkozik a kevesett futott bajtársakra, nem megyünk 10km-t ha fáj a lábunk.

II.

A nyár alatt megeszünk mindent és megiszunk mindent, hogy ne a kritikus napon fossunk be, mindenki előtt.

 Tudom hogy feszít mindenkit a tesztoszteron, de lássuk be, ennyi csak az egész. :) Ezen kívül csak menni kell. Sokat.

Szerző: kombinat

1 komment

Címkék: ironman

Cliff Young

2010.03.12. 16:44

Nagyon komoly robot volt a bácsi.

 

 

I. BOMIT - élmények

2010.02.15. 12:40

Amióta nem mások életét élem sorozatokat és filmeket darálva, tudatosan törekszem arra hogy minél több helyről kapjak visszaigazolást arról hogy élek és hogy férfi vagyok.
Éppen ezért bólintottam hogy persze, amikor Sao kollégám pár hónappal rákérdezett, hogy mennék-e a magyar bushcraft versenyre.
Az elméleti felkészülést kihagytam, én a robotikus teljesítményt terveztem hozzáadni a közöshöz. 
Összes befektetésem egy pár mezei bakancs és egy víz és szélálló ruha volt. Vittem még a notebook táskámat, hogy azért ez az IT feeling is meglegyen. Kamáslit nyilván az utolsó pillanatban akartam venni, nem sikerült. Madzaggal kötöttem el a nadrágszáram. Ez később visszaütött, mert amikor az örzött pontokon melegedtem, kiolvadt és emiatt átázott a zoknim még a bakancson belül is.
 
Péntek 6 után felkeltem, elmentem dolgozni, majd este leautóztunk Ajkára és kimentünk a Hubertus vadászházhoz, a starthoz. Itt nagydarab szakállas férfiak és nők vártak bennünket, egy hadseregnyi késsel az oldalukon. Este 22-kor volt a rajt, kiosztották a feladatokat, térképeket. Gyorsan bemértük a koordinátákat, felrajzoltuk a megadott helyeket és nagyjából megterveztük az útvonalunkat. (ami persze hamar megdőlt).
Nagyjából az első óra után kezdtem rájönni hogy ez sokkal nehezebb lesz mint gondoltam, amikor a vaksötétben, térdig érő hóban botladozva még nem találtuk meg az első betűnket.
 
Hihetetlen élmény volt az erdőben menni ilyen időben, itt lehetett igazán érezni hogy mennyire jelentéktelen kis pontok vagyunk. Sűvített a szél, balra néztem nyolc világító szempár bámult rám a bokor mögül, valahol előttünk pedig hatalmas robajjal durrogtak a fák. Mintha fegyverrel lőttek volna, annyira hangos volt, ahogy széthasadtak a nagy fák a bennük megfagyott nedvességtől.
Mentünk keresztbe szántóföldön, értelmetlen magas hóban, arcunkba fújó széllel. Másztunk hegyet, többet is, aztán a tetején jöttünk rá, hogy a mellettünk lévőn kéne lennünk. 
Egyik kolléga mellett ugrott fel a vaddisznó, de láttunk nyulat, őzet, egyéb vadakat. Láttam olyan nyomot a hóban, ami biztosan a bakonyi jetié volt. 
 
Volt csernobili hangulat a Kab-hegyi adótorony közelében. Gyújtottunk volna tüzet, íjaztunk, csapdát állítottunk, csapdába léptem, késélezést lestem el, stabil-oldalfekvésbe raktam a haveromat, ettünk fokhagymát - de mint a cukrot. 
Építettünk tábort, veszekedtünk, röhögtünk, de legfőképpen iszonyúan szenvedtünk.
De a legbüszkébb a legvégére vagyok, amikor a Gépészek csapatával erőltetett menetben mentünk vissza a hegyre, hogy még szintidőn belül beérjünk. Na ott én futottam, az utolsó 1-2 kilométeren, a telefonommal világítva a sötétben. :D Ha jól emlékszem 18:03-ra értem be.

Jó volt, jövőre is megyek. Sőt, ha éppen lesz időm, megyek a többi rendezvényükre is.

Ja és megnyertem életem első kését és megláttam életem második kését. De ezt majd legközelebb. :)

20100213 BOMIT

Majd ha meglesznek a képek beszámoló is lesz. Addig csak nézd a színét. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I. BOMIT

2010.02.11. 21:26

Holnap este bemegyek az erdőbe, a Bakonyi Lőképelemzők csapattagjaként.

Csak másnap délután bújok elő.

http://www.bozotmives.hu/tuleloverseny/ 

Tél

2010.01.30. 13:44

 

TV-nek a bámulása

2010.01.11. 23:45

Egy 70 kg-os embernek 105 órányi tévénézés kellene ahhoz, hogy 1 kg-ot fogyjon pusztán anyagcsere-folyamatai nyomán. 

Hajrá. :)

 

 

from Mediq

 

Windows 7 boot from usb hdd

2010.01.03. 18:11

Rendesen szenvedtem mire felraktam a külső usb-s vinyómra. Eleve már a telepítéskor buktam, de egy ravasz ideiglenes beszereléssel sikerült áthidalni ezt a problémát.

Viszont a bootolást csak nem élte túl. Gugliztam sokat, kiderült hogy nem egyedi a probléma, a w7 nem hajlandó elindulni külső hdd-ről. 

De megtaláltam a megoldást: 

Ezt kell használni:

http://www.boot-land.net/forums/index.php?showtopic=6851

 

(Igen tudom, rendes ember nem használ MS szoftvert.)

2009, edzések

2009.12.31. 12:37

futás: 1746km (meg a mai adag), 170:43:30 - 7 nap, 2 óra

bringa: 3617km, 137:07:46 - 94 edzés

úszás: 223km, 81:00:53 - 98 edzés

crossfit: 63 edzés

összesen: 422:23:23 - 17 nap, 14 óra, 23 perc edzés összesen 2009-ben.

 

Látom ezt  a számot, de nem hiszem el. :)

MÁV vs autó

2009.12.28. 13:47

Budapest-Gyula távolság 212km, odavissza 524km.

Vonattal:

6320+2x220=6760, 2 emberrel ugyanez: 13520

IC, 2. osztály, lepukkant hajléktalanszálló.

Autóval:

7 literes fogyasztással, 300ft/l: 11004 ft

1. osztály, szarvasölő típus, őzálló besorolással.

 

Mi a f*sz van ebben az országban?

 

(a komplett karácsony alatt 3 kilót híztam, most sírok halkan)

Szerző: kombinat

5 komment

Címkék: beszabehu

'Twas the night before Christmas, when all through the LAN
No malware was stirring, not even LoveSan;
The firewalls were racked by the router with care,
In hopes that no hacker soon would be there;

The users were nestled all snug in their beds,
While visions of emails danced in their heads;
And me with my MacBook, and fresh packet cap,
Had just settled down for a long winter's nap,

When out from the pager there arose such a clatter,
I sprang to my desk to see what was the matter.
Away to the browser I flew like a flash,
Came through the VPN and refreshed the cache.

The sign on the certificate gave me to know
The session was safe, so I opened it - Lo!
When, what to my wondering eyes should appear,
But a miniature email, and in text that was clear,

With a new device driver, with a quick "ho ho ho",
I knew in a moment it was our CSO.
More rapid than eagles his memos they came,
And he whistled, and shouted, and called them by name;

"Now, firewall! now, filter! now, intrusion detection!
On, event correlation! deep packet inspection!
Build layered defense! to the top of the wall!
Now block away! block away! block away all!"

As alarms that before the wild network worm fly,
When they meet with my console, mount up to the sky,
So up to the network the sensors they flew,
With the rack full of gear, and the CSO too.

And then, with a twinkling, I heard on my cell
The custom ring-tone - the network was well.
As I drew in my hand, and was turning around,
Down to my inbox he came with a bound.

His message was brief, what was afoot?
Were servers and systems safe at the root?
A bundle of appliances stacked on his rack,
And he looked like a peddler just opening his pack.

Their lights -- how they twinkled! Their vendors - how merry!
They stopped all attacks, they paged my BlackBerry!
The poor little hackers were drawn up like a bow,
And tied up in knots in the honeypot below;

The stump of net packets held tight in our teeth,
With logs all analyzed, traceroutes were a breeze;
Our policies sound, vulnerabilities patched,
Our security systems just could not be matched.

He was chubby and plump, a right jolly old elf,
And I laughed when I saw him, in spite of myself;
A wink of his eye and a twist of his head,
Soon gave me to know I had nothing to dread;

He spoke not a word, but went straight to his audit,
tested the firewalls; then turned to report it,
And laying his finger aside of his nose,
And giving a nod, up our T3 he rose;

He sprang to his limo, gave his consultants a whistle,
And away they all flew like the down of a thistle.
But I heard him exclaim, ere he drove out of sight,
"HAPPY CHRISTMAS TO ALL, AND TO ALL A GOOD-NIGHT!"
 

Szerző ismeretlen 

süti beállítások módosítása