Januártól kezdődik a móka...

"Ha ezt felkapcsolom így, akkor Paksig leverünk mindent!" 

Én meg közben tétován álltam két böhöm szekrény mellett. :)

Én autóval vadászok rájuk, mostanra már tudok röhögni az eseten.

Jó ideje piszkálom az ldap/sambat, ma épp egy már létező samba szerverről kellett valahogy áthúznom az accountokat az ldapba. Gondolkoztam a favágó módszeren: 

1. Átnéztem az smbldap-tools migrations perl scriptjeit, de ott csak a unix usereket/groupokat tudtam volna. A sambas resz nem ment rendesen, nem volt kedvem ezt is debugolni. 

2. http://www.padl.com/OSS/MigrationTools.html

Bekonfigolta, majd ezzel áthúztam .ldifbe a /etc/group, /etc/passwd-t, majd

pdbedit -Lv > smbusers.ldif, pdbedit -Lw > smbmachines.ldif

osszeganyolt.ldif = a negy fajlbol ossze lehetett volna rakni rendesre.

és végül egy ldapadd -x -H host osszeganyolt.ldif 

Ehhez nem volt türelmem.

3. Ekkor jött az ötlet, mégpedig a testparm -s paraméteréből:

Kell hozzá működő samba, ami bárhonnan szedheti az felhasználókat. A pdbedittel lehet ugye exportálni más backendbe is. A trükk pedig egyszerű, csinálni kell a létező smb.conf-fal egy olyat ahol a már működő, de üres(vagy nem) LDAP van megadva backendnek. Ennyit kell csak módosítani a smb.conf-on (smb.conf.migration-on ugye):

#passdb backend = tdbsam

passdb backend = ldapsam:ldap://fqdn! (ezt ki lehet szopni a titkositasnal a CA-k miatt) 

ldap suffix = dc=valami

ldap machine suffix = ou=Computers

ldap user suffix = ou=users (vagy people, vagy amit akarsz)

ldap group suffix = ou=groups

ldap admin dn = cn=admin,dc=valami

(case sensitive a dolog és figyelni kell mert a samba-populate szivat)

Itt jön az okosság, a pdbedit képes másik smb.configot is használni.

pdbedit -s smb.conf.migration -e ldapsam:ldap://valami

ja és még kell egy smbpasswd -w jelszó is hogy az ldap adminnak legyek a tdbsamen belül jelszava.

Valamit érzem hogy elrontottam, de holnap majd átolvasom.

Futás, sport még mindig nincs, már kezd fájdalmas lenni a nemmozgás. Még a hetet kötelezően kibírom, de aztán kezdődik a hajtás újra.

Szemfüles olvasóim észrevehették, hogy az utóbbi pár hétben lényegesen kevesebbet megyek. Nos, nem kell aggódni, csak a jól megérdemelt pihenőidőmet töltöm, mivel több mint egy éven keresztül szinte napi szinten sportoltam.

Csak ha már nagyon muszáj, akkor mozdulok meg. Ez egyre nehezebb, már folyamatosan kényszerképzeteim vannak. Szinte látom a tükörben a régi, kövér énemet, az jár a fejemben hogy legyengülök és elsorvadnak az izmaim.

De még a jövő hét ilyen lesz. Aztán lassan elkezdem újra és lényegesen több észt próbálok majd belevinni a 2010-es felkészülésbe, megpróbálok betartani valami rendesebb edzéstervet.

Nekem is muszáj hozzászólni a témához, de nincsenek nagy sportterveim. Csak egy:

Jövőre kétszeres ironman leszek.

Beokosítottam egy 64GB SSD-t, a 7200rpm HDD-k megérkezése óta ez hozta a legnagyobb gyorsulást a gépemen. Egy bootolást másodpercekig tart csak, minden baromira felgyorsult.

Kicsit utánaolvasgattam a beállításoknak, érdemes az ext4-ben kikapcsolni néhány funkciót, a tmp-et RAM-ba rakni - esetleg a logok is mehetnek oda.

Ez most az /etc/fstab -om:

UUID=valami /   ext4    nouser_xattr,nodiratime,noatime,errors=remount-ro 0 1
tmpfs /tmp tmpfs defaults,noatime,mode=1777 0 0

 /etc/rc.local-ba meg ezt:

echo deadline > /sys/block/sda/queue/scheduler

Ezt is érdemes használni, meglepődsz hogy egy nagyobb vinyón ezután mennyivel több helyed lesz:

tune2fs -m 1 DEVICE

Ha reboot után recovery shell-t kapsz, nem kell befosni, újramountolsz írhatóra és kiszeded a hülyeséget:

mount -o remount,rw DEVICE /

Nem fejtem ki bővebben hogy mi micsoda, a vonatkozó manualok elolvashatóak. Csak önállóan.

2:10:40 alatt.  

Tisztán emlékszem hogy meggyurmásodott tőle a két térdízületem, olyan volt mintha takony lenne a helyén. Hetekig szar érzés volt. (és ezután kezdődtek a problémák).

Azóta jelentős a változás, ilyeneket megyek simán (a pulzusok értelemszerűen azért alacsonyabbak, mert az elején és a végén többször belefutok lámpákba):

Nem lesz szomjas senki se. :)

 Gyerekek, itt ez a két ember, akikről írnék, de nem találok szavakat. Ez már messze túl van mindenen, hihetetlen.

Le a kalappal előttük, büszkék vagyunk rátok!

http://racemachine.blog.hu/

http://vasakarat.hu/

Rendesen leadtuk a teljesítményt a hétvégén:

Szombaton Cetrend:

10-kor csobbantunk a nagyatádi 25m-es medencébe és leúsztunk 400 hosszt Barbival. Fejben nagyon gyenge voltam, nulla motivációm volt, csak a tanuláson járt az eszem. Az első 5 percben majdnem megtörtem. Aztán eszembe jutott hogy nehogy már, majd tanulok éjjel:). Felkapcsoltam az autopilótát és hirtelen eltelt egy óra, ezután közepesen volt csak szar, majd a vége hihetetlen szenvedés, alig vártam hogy befejezzem. Szokás szerint megint elszúrtam a frissítést, még másnap reggel is görcsölt a lábam. Én voltam a leglassabb a sávunkban, sőt én lettem az utolsó, 3:49-et sikerült úsznom, 10 percet javítottam az áprilisi időmön. 

Át kell értékelnem azt a több mint 250km-t amit ebben az évben úsztam. Semmi értelme nem volt, nullát fejlődtem (január-februárban tanultam meg gyorsúszni, áprilisig 50-60km-t mentem). Így ez értelmetlen. Januárig heti 1 alkalommal szinten tartom, utána meg átgondolom. Kell egy edző, anélkül már felesleges tovább folytatnom. Negyed ekkora időbefektetéssel is pont ugyanennyit tudok menni...

Viszont Barbi hihetetlent ment, nagyon büszke vagyok rá, úgy úszott mint egy gép, az elején aggódtam hogy túl gyors lesz neki, de aztán annyira hamar befejezte, hogy nem volt ideje elfáradni: 3:12.

200911 Cetrend

Vasárnap félmaraton:

Frissen ébredtem, pedig hajnalig tanultam. Bőséges reggeli, majd be az autóba, lementünk a partra. Anitának 1:40 volt az előzetes terve, aztán ezt folyamatosan módosítgattuk:), végül egy lett konkrétan megbeszélve: együtt futunk be.

Az első 10km-en szenvedtem, kis hányinger, lábfájás, stb. De precízen tartottuk az 5 perceseket, pont 50 perc lett. Még a következő 4 is jól ment(1:10). Aztán Anita rosszul lett. Végül 1:51:29-et mentünk, teljesen elégedett vagyok, jó kis verseny volt, legközelebb megcsináljuk jobbra.

200911 BSI Félmaraton

Szépen le is késtem róla, pedig frenetikus posztokon agyaltam. De pontosan nulla időm van, mindennel el vagyok maradva.

A munkámról nem szeretnék írni, sok a bizalmas adat, nem akarok ilyesmivel hülyeségbe belefutni. Minden jó. A kollégák kifejezetten jó arcok, 3-nál kevesebb putty sosincs megnyitva a gépemen.

Az edzés megy tovább, végre az október elejei tüdőgyulladást is kihevertem. Próbálom a balance-ot megtalálni, nem tudok annyit menni mint terveztem, most a hangsúly az életem egyéb területeire terelődött át. A heti 50-60km futást, ~2x3km úszást, néha egy kis bringát(megvan a görgő) tudom tartani, de nem lesz komolyabb alapozás a télen.

Sajnos a CCIE projekt folyamatosan tolódik, pedig az a legnagyobb álom. (laikusoknak mondom, hogy kb. hasonló nehézségű felkészülést igényel a sikeres vizsga, mint az IM.)

Igen Iván, ráhibáztál. Nőfronton elképesztő változások történnek, lecsapott rám egy gepárd a sashegyről. :) Együtt futások, együtt úszások, együtt alvások.

Idén még két versenyre megyek, mindkettő most hétvégén lesz: Cetrend + siófoki félmaraton. Ezután erre az évre már nincs komolyabb tervem, a meglévő dolgaimat próbálom javítani, illetve szinten tartani. :)

and i could know much more. 

Örömmel jelentem hogy a két éves önkéntes száműzetésem véget ért, mivel egyszerre több izgalmas dolog is történt velem.

Az egyik, hogy kiderült: az előzőleg megnyomorított, összetöppedt, már örökre működésképtelennek hitt, fődarabnak minősülő alkatrészem az eltelt idő alatt nem csak arra lett képes, hogy hosszabb távon is óraműpontosságal hajtson meg 5 perc alatti kilométerekkel, hanem eredeti funkcióját is visszanyerte. Ha vele vagyok, a torkom és a gyomrom felváltva van összeszorulva.

A másik hogy visszatértem Budapestre. Aranytollú kollégám (Witch) szavait idézve egy számomra minden szempontból jelentős zsírtartalmú állást elnyerve visszahelyezem székhelyemet a fővárosba.

Kicsit gyanús ez az egész, az utóbbi időben túl jól alakul minden körülöttem. :) 

Itt senki se viccel.