A Spar maraton óta bújkál bennem a vírus. A héten sokat tömegközlekedtem (jól el is kaptak az ellenőrök - megérdemeltem) Pesten. Közvetlen betegségcserében is részt vettem, illetve futottam egy hosszabbat, amibe beletelefonáltam vagy 20 percet. Mindezt esőben és üvöltő szélben.

Így a H1N1, H5N1 és a R2D2 már sok lett együtt, ágynak estem, ömlik belőlem a takony.

Ez a hét szinte teljesen kiesett, ilyen már nem is emlékszem mikor volt utoljára, kifejezetten nyomasztó érzés, érzem hogy csordogál el az erőm. :)

Írjon már rám aki jönne és akkor nem kell egyedül utaznom. :)

Talán van egy ifjú padavanom, akit megfertőztem ezzel a versennyel - tök jó hogy gyorsabb mint én, mert így már előre ki fogom találni a magyarázatot, hogy miért előz meg majd vagy 20 perccel.:)

Nyilván mert hagyom magam.

El van törve a kezem.

Eléheztem.

Nem is versenyként fogtam fel, ez csak edzés/játék/turista vagyok.

Lerúgták a szemüvegem.

Másnapos voltam.

Fejben meggyengültem.

Kicsit elcsúszott a hét az edzéseket tekintve, be is indult a lelkiismeretem és bevitt az uszodába.

Nyilván nem a fedett részbe mentem, oda menjenek a gyengék, a férfiak kint úsznak. Kiszaladtam, beugrottam és innentől az életemért küzdöttem. Lehet keveset alszok mostanában és ezért fáztam, de teljesen belefagytam. Biztosan rekordot döntöttem a 200 méteres síkfutás számban, amikor kimásztam és bementem az épületbe.

Az előbb eszembe jutott, hogy kb. száz filmmel és tucatnyi sorozatrésszel le vagyok maradva. Ettől sokkot kaptam, főleg amikor rádöbbentem hogy egyik se érdekel. Jól le is töröltem mindet. :) Már délután éreztem nem stimmel valami, mert amikor elugrottam futni, azt vettem észre hogy a gát tetején állok és a szelet, meg a kis állatok picsogását hallgatom. Egészen jó nap volt a mai.

Baromság hogy az ember nem tud megváltozni, bárki képes erre, csak el kell kezdeni.

Ki lehet dobni a felesleget, de az ügyes szelekció a leglényegesebb pont. Meg kell vizsgálni mi az aminek értelme van, mi az ami szükséges, még ha jelen pillanatban úgy tűnik hogy holtsúly. Amit pedig feleslegesnek ítélsz, azt kíméletlenül meg kell szüntetni. Nem működő kapcsolatot, súlyfelesleget, értelmetlen bulizásokat/piálásokat, a semmihez sem értő és egymás zsebébe kapaszkodó embereket és cégeket, az értelmetlen, de persze kényelmes(here) létet. 

Majd találni kell hosszútávú célt, amit apró darabokra fel tudsz bontani a sikerélmény, motiváció miatt. Ezután szépen újra fel tudod építeni önmagad. De vigyázat!

Nincs gyors út.

Aztán egyszer eljön a pillanat, amikor rájössz hogy már rég nem is olyan vagy, hanem ilyen.

(Ezt most nem merem visszaolvasni, de azért itt hagyom mementónak:) Sajnálom, két napja folyamatosan ész nélküli hülyeséget beszélek.)

Ma rámugrott egy benga nagy gyerek, miközben gyors gyorsúszást imitáltam a medencében. Kissé ideges lettem és udvariasan számon kértem rajta az akcióját, majd tájékoztattam hogy mit és meddig csináljon egy kedves családtagjával. Még a gyerek sértődött meg a végére. Hihetetlen.

Mondtam már hogy én vagyok a 2. gyulai ironman? Nem?

Ja és olyan dolog történt a blognak köszönhetően, amit egyszerűen felfogni se tudok egyelőre.

(Ez a bruttó idő)

9-re kiértem a megbeszélt helyre, ahol kicsi volt rám az edzesonlineos póló és nem tudtam kilyukasztani a rajtszámomat hogy fel tudjam tenni a kiváló rajtszámtartómra.

Aztán Laciéktól megkaptam a titkos koktélt a betegség ellen, amit ezúton is köszönök szépen. (a későbbi kavarásért pedig elnézést, majd sörrel kárpótollak:) )

Azzal kezdtem hogy elhagytam a felszerelt rajtszám rögzítőcsavarjait, még a rajt előtt:) Az első 12km Eszterrel volt, egész jó tempóban, kicsit 5 perc felettiekkel, itt összefutottunk Lacival is. Eldumálgattunk, hallgattuk az agresszív sportolót, aki üvöltözött az utcán gyaloglókkal.

Aztán találkoztam a 398-as örökrajtszámra pályázó 7x ironmannal, akinek szégyellem, de elfelejtettem a nevét. A következő kb 20km vele volt, tanultam trükköket, hogyan kell pl. csajok mögé beállni ha nagyon fúj a szél:) és egyéb okosságokat.

Itt már egyre jobban fájt a fejem és egyre többet kellett innom (előző bejegyzésben a magyarázat), a közepétől a frissítőhelyeken 4-5 pohár folyadékot ittam és nem volt elég. Most este miközben írom a beszámolót, már biztosan lázas vagyok, remélem H1N1.:) Az izotóniás ital nem tudom meddig volt higítva, de már az első kortynál éreztem hogy ez nem lesz jó, főleg hogy a géleket otthon felejtettem.

 4:11:12 lett a nettó vége, nem jó idő, de legalább rossz. Egyáltalán nem vagyok elégedett, szerettem volna betenni 4 alá. De ez van, majd legközelebb, a Balatonon.

Holtpont nem volt, különösebb fájdalom se, este még elmentem tekerni is, semmi gondom nincs szerencsére. Se izomfájdalom, se ízületi probléma, még a térdem se állt be a végén. Végre van elég kilométer bennem az ilyesmihez. Csak hát a sebesség ugye.

 A verseny nagyon jó hangulatú volt, kicsit kevés szurkolóval, de annál több külföldi versenyzővel. Jövőre is itt leszek.

(ja és elkövettem egy amatőr hibát, a rövidnadrágom alá felvettem egy alsógatyát, hogy a golyóim és a kapitány úr ne fázzon a hidakon. Már 5km után éreztem hogy gond lesz, olyan szinten feltörte a combom tövét hogy pingvinezve járok) :)

Még jó hogy csak a fejem lüktet az iszonyú torokfájásom mellett. Az enyhe émelygést nem is számolom a listához.

Nem is lenne jó a maraton, ha nem haldokolva tenném meg.

Két nap alatt három tésztapartin vettem részt, megismerkedtem egy kisebb csapatnyi futóval, nagyrészük a váltóban, közülük pár a teljes távon indul holnap. Közös téma ugye adott volt, meglepően jó érzés a hasonló mentalitású emberek között mozogni. :)

Persze volt negatív rész is, miért jön el ilyen helyre, a futás előtti napon, egy influenzás, lázas, orrfújós embernő? Aki egyébként aranyos volt, meg nincs vele semmi bajom, csak nem értem. Mindegy.

Még jó hogy a nap jól kezdődött, Gábor haverommal egy rendes úszóedzést abszolváltunk, aztán vagy 30 percet álltunk a dögönyöző alatt, mint két kisgyerek.:) Sportmax +1 pont.

Lassan összeállítom a hazai uszodákat minősítő listámat. A Sportmax és a Hajós a nyerő eddig. Messze tisztábbak mint bármelyik ahol voltam eddig. (Nagyatádon is rendben van, de az messze van mindentől)

No, felszívtam magamra a JNCIS-ER-t is, ez már emberesebb volt, főleg a proprietary dolgok miatt.

Kis BGP_Community, kis route reflector téma, megkeverve stateless/stateful firewallal, NAT, közepes adag QoS, IPSec.

A next-hop style methodology egész érdekes és használható.

Már több rálátásom van a JUNOS-ra, látszik hogy jóval később és átgondoltabban fejlesztették mint az IOS-t, sokkal logikusabb, átláthatóbb. Rakat extra feature-rel (a candidate configuration+commit egy ajándék), itt már nem baltával kell faragni a parancsoros utasításokat.

De akkor is az IOS az igazi, az igazi férfiak azt használják.

Mindjárt lejár az ingyenes vizsgázási lehetőség, a maradék kettőnél rendesen bele kell húznom hogy ne csússzak ki az időből. Bár még nem tudom hogy toljam napi 10 óra felé a tanulást. Már úgy értem, hogy hogyan tanuljak úgy ennél többet, hogy azt ne kezdjék el észrevenni rajtam az emberek. (tikkelés, dekoncentrálság és egyéb mentális problémára utaló tünetek nélkül) :)

(muszáj zárójelben megjegyeznem, hogy az indexes blogmotor továbbra is egy rakás szar, használhatatlan és döglassú. Már rég megbántam, hogy ezt kezdtem használni)

Így!

A www.edzesonline.hu és az Adidas jóvoltából.

Már simán 10 felett vagyok az internetes nyereménypályafutásomban. Volt már egy rakat könyv, miegymás és most ez. :)

Reggel óta ezen röhögök:

The Ballon Story

A man piloting a hot air balloon discovers he has wandered off course and is hope­lessly lost. He descends to a lower altitude and locates a man down on the ground. He lowers the balloon further and shouts:

“Excuse me, can you tell me where I am?”

The man below says: “Yes, you’re in a hot air balloon, about 30 feet above this field.”

“You must work in Information Technology” says the balloonist.

“Yes I do” replies the man. “And how did you know that?”

“Well” says the balloonist, “what you told me is technically correct, but of no use to anyone.”

The man below mutters “Thought so”, looks up and says ” You must work in Business Management.”

“I do” replies the balloonist with some surprise, “how did you know?”

“Well”, says the IT guy, “you don’t know where you are, or where you’re going, but you expect my immediate help. You’re in a situation of your own making without the right tools or planning, but now you are expecting me to fix it.”

From Etheralmind

Az milyen, amikor a református lelkész szól, hogy ne tegyük ki sehova a temetésről szóló tájékoztató izét, mert mostanában a horda napi szinten ellenőrzi ezeket. 

Majd betörnek a házakba a temetés alatt.

2009. Gyula.

Érdekes hogy két eve még XL-L-es méretű pólókat hordtam, nemmondommeg mekkora nadrágokkal.

Az igazi tragédia akkor volt, amikor rájöttem hogy az m-es ironman póló nagy rám. :)

Át kell S-re állnom: most kell lekukáznom 1 év alatt másodjára szinte a teljes ruhatáram. A legfurcsább pedig, hogy a testtömegem nagyon régóta nem változik, 74-77 között mozog, inkább a 77-hez közel, emellett 174cm magas vagyok. A 32W nadrág leesik rólam. Azt nem tudom , hogy hova növök, mi változik? Lehet a sűrűségem.

Hiába, egy széles törpe vagyok.

(A testem lassan beáll az alacsony fogyasztású, túlélő-posztnukleáris üzemmódra.)

19 perc alatt lettem a Junipernél jncia-er, ennek is pont ugyanannyi értelme és haszna van mint a Cisco/CCNA-nak: semmi.

Hátha a következő komolyabb lesz, a jncis-er.