Ezúton üzenem Józsinak, szombat este még külön gyógysört is ittunk rá, hogy minél hamarabb meggyógyuljon!

Természetesen szolidaritásból én is lezúztam magam rendesen pénteken:

Villamosoztam az utolsó 6-ossal a rajthoz, de már a Petőfi híd közepén látom, hogy futnak a mellényesek. A Budafoki úton tudtam csak leszállni, gondoltam belehúzok egy kis sprinttel, gyorsan utol akartam érni őket. Nagy lendülettel bementem a járdára (a töksötétbe), de nem vettem észre egy apró kis teraszt.

Következő emlékem hogy arccal a földön fekszek és azon gondolkozok hogy most mi a tökömet csinálok itt. :)

Nem tudom hogy csináltam, de a Mester utcánál már utolértem őket. Kicsit vérzett a lábam, de igazán rossz akkor lett, amikor ráizzadtam a féltenyérnyi sebre a térdemen és a könyökömön.  Most viccesen puffadt, de már javul.

Ja és gratulálok Kornél barátomnak a K&H éjszakai futáson nyújtott hősies teljesítményéért! Évinek meg a 12 óra alatt megtett 94 kilométeréhez.

Tudom hogy ezer éves, de nálam mindig bejön.

Véletlenül kaptam a tippet, gyorsan meg is csinálom őket, még a nagy laboratóriumi elvonulás előtt:

http://www.juniper.net/us/en/training/fasttrack/

Hétvégén egy rég látott haverommal úsztunk egy kellemeset a Sportmaxban (egyik legtisztább és legjobb uszoda, ajánlom mindenkinek). Ez valahogy felébresztette a bennem regenerálódó ironmant:

Másnap öcséméknél betonoztunk egy könnyed 8 órát. Volt benne 30-40 talicska beton eltolása 200 méterre. Ezt felbontottam lassú futásos, illetve kocogásos szakaszokra.

Illetve a matéria alapanyagainak a betonkeverőbe táplálása - ezt az intervallok közötti pihenéses szakaszokként fogtam fel.

Este 8-kor már éreztem, hogy ez nem elég, megnéztem az edzéstervem és ijedten láttam, hiányzik még a heti adagból vagy 20-30km. Beöltöztem, magamhoz vettem egy powerbar szeletet, becsatoltam a kulacsot és elindultam az éjszakai 19 kilometeremre. Kicsit elkanyarodtam a szokásos ívről, így lett 24.5 :D Igazán jó kis esti mulatság volt, kicsit tötyögve, kicsit lassabban a szokásosnál, de végig jól éreztem magam.

Más: Megy valaki a 12 órásra szombaton? Én sajnos elbalfaszoskodtam a hétvégét egy felelőtlen ígérettel. Ez most kimarad, pedig érdekes lett volna. Így hétvégére csak a pénteki 6É futás és a szombati éjszakai futás maradt.

A nyári futkorászások alatt a kislábujjam belső oldalára növesztettem egy fél centi vastag bőrkeményedést. A triatlon alatt sokszor lett vizes a cipőm, emiatt óriási vízhólyag keletkezett. Ez meggyógyult, viszont továbbra is fájt az ujjam. Hosszas tanakodás után elmentem egy pedikűröshöz, aki kiderítette, hogy a vízhólyag alatti bőrkeményedés alatt van még egy vízhólyag. :)

Megkezelte, már jobb.

Délután beugrottam a spuriba megnézni a kompressziós zoknit, természetesen itt sem volt. Nagy tülekedés volt az iroda ajtajánál, gondoltam bekukkantok. A Nike félmaratonra lehetett nevezni, gyorsan meg is kérdeztem hogy mibe fáj és mit kapok cserébe.

Nem a 9000ft nevezési díjtól nyílt tágra a szemem, hanem attól hogy még egy portörlő pólót se kapnék, megvehetem 5000ért. Elmennek a picsába. Bólogatott is mindenki, gusztustalan lehúzás ez az egész. Inkább kimegyek és drukkolok Viktornak, hogy bemenjen 1:20 alá.

Azért gyorsan leegyeztettem egy kedves lánnyal(akiről kiderült közben hogy Ironman), hogy mit rendez még az idén a BSI. Budapest maraton, erre be is neveztem. Remélem a kollégák is jönnek.

Tegnap éjjel biciklit szereltem, túl erősen szorítottam össze a gumit és teljesen hátrabicsaklott a hüvelykujjam. A csuklóm mellé simult, visszafelé.

Horror.

Jobban kell vigyáznom az erőmmel.

2009.08.15, Nagyatád, Iron distance Triathlon

Elképesztő volt, végig eufória, az idáig vezető út, az ezer edzés, a hajnali, éjszakai úszások, futások, tekerések ünneplése. Precízen hoztam a tervezettet (majdnem), tökéletes frissítéssekkel.

Az úszást rendesen át kell értékelnem, eltunyultam az erőltetett túl ritka levegővétel miatt. Ez érződött már a Balatonon is, átbeszéltem pár profi úszó haverral, segítenek, sőt meginvitáltak egy Horváthországi hosszútávú versenyre.

A bicikli volt a legjobb, végigbeszélgettem az egészet a kollégákkal. Volt szlalomozás a ledobott kulacsok között és Major Józsi úgy nyomott le hogy csak lestem, akkor ért a végére, amikor én a második kiskört kezdtem, együtt értünk a célba. :) Természetesen itt is hoztam a biciklis VS. autós konfliktust, rám dudált valami paraszt, nem tetszett neki hogy az úton megyek. Volt traktoros ellenség is, a hülye előzött és beállt elénk 28 km/h-val. Egyszer félre is mentem, mert a kölykök integettek és mutogattak, én meg azt hittem hogy segítők és az irányt mutatják. Na ott rendesen megrázták a pofonfát. :) A csokis Powerbartól görcsölt a gyomrom - nyilván ilyet kaptunk a frissítőpontokon:), dobáltam is bőszen a gyerekeknek, volt ami rendesen madárlátta lett, mert a legtávolabbitól vittem a kis faluig, csak hogy örüljenek ők is. A végén már éljeneztek ha megláttak. :) Majdnem 30-as átlagot hoztam, tökéletesen elégedett vagyok.

A futás pingvinezéssel kezdődött, de aztán beállt egy egyenletes, lassú kocogásra. Nem szégyellem, az 5-6. kör után mindegyikbe belesétáltam 2-3 percet. Nagyon féltem a sérüléstől, a verseny előtt pár héttel előjött a téli szalagfájdalom. Nem szerettem volna hónapokra leállítani megint magam, elég volt egy ilyen az évben. Egyébként is, mindjárt itt a 12 órás futás. Egyetlen holtpont volt, a futás közepén egy harminc, negyven perces hányinger, vagy a banán, vagy a keksz miatt. Legyűrtem, de ott végig sétálnom kellett, utólag már egyértelmű hogy azonnal ki kellett volna adni minden gyomortartalmat, mint a többiek (sokan). A sok séta miatt begörcsölt mindenem, percekig még levegőt is csak kapkodva tudtam venni, annyira beállt a hátam. Rettenetes halálokat láttam, földön fekvő triatlonost, akit a barátnője élesztgetett, kukákba hányó embereket, egy csinos lányt, aki már a közepén úgy hörgött mint Darth Vader. Bokáját kificamító srácot, vérző csajt, böfögő, fingó, hullafáradt tömeget, akik halálos elszántsággal közeledtek a cél felé. Álló ember nem volt, olyan akaraterő-koncentráció gyűlt itt össze pár órára, amivel világokat meg lehet mozgatni.

Megúsztam sérülés nélkül, de három nap elteltével még bőven nem regenerálódtam, ma úsztam 500 métert, de nagyon fárasztó volt. Be is ültem az öregasszonyok közé lazítani.

Hihetetlen hogy mindenki mosolygott, ha máshogy nem, hát görcsösen. :) Mindenkinek volt egy-két támogató szava a másikhoz. Ez a kilenc hónapnyi felkészülés bőven megtérült, főleg hogy mennyi értékes, hihetetlen embert ismertem meg ezáltal.

Nagyon sok köszönettel tartozok a segítőimnek, négy kiváló barátomnak, Bertának, Andrásnak, Balázsnak és Kornélnak. Daninak és barátnőjének is köszönöm a drukkolást. A titkos olvasóimnak szurkolását és ordítását. Gyerekek, jövőre is jövök, de akkor már belecsapok rendesen a lecsóba, a cél az első 100-ba bekerülni. Menni fog.

Idén még lesz pár verseny amire szeretnék elmenni, az egyik az előbb említett 12 órás futás, talán megcsinálok még pár maratont is, úgyis kevés a portörlő pólóm. :) A londoni maratonra már biztosan meghívtak, a Cet-re biztosan megyek, az uszonymester megismert a verseny előtt és dicsérő szavakkal illetett. :)

Az emberkísérletem első része véget ért, sikerrel. Egy átlagos, felpuffadt férfitestből gond nélkül lehet robotgépet készíteni. A kutatásom célja kideríteni hogy hol vannak a határaim. Itt nem értem el ezt. A következő lépcsőfok: Bonyhád, jövő nyár eleje.

Ezer kép van, hétfőn majd felteszek pár csodálatosat, de a lényeg:

Így:

Minden létező hibát elkövettem: 2 óra alvás. Hajnalig tartó sörözés előtte. ~3 liter vízet ittam közvetlen előtte és mozgás közben nem tudok vizelni ugye. Emiatt a végén már alig tudtam kijönni a vízből, annyira fájt még a hátam is. :)

Melegítés, neoprén, bekenés nélkül mentem bele, majd belefagytam, baromira fáztam végig. Sose gyorsúsztam élővízben ezelőtt. Nyilván kifogtam azt az időpontot, amikor a legjobban hullámzott. Kiittam a Balatont, 27x álltam meg öklendezve.:) Nem kentem be a hónaljamat, teljesen kidörzsölt a homokos víz, széttárt kezekkel közlekedek. :) Legrúgták a vesémet, legalább háromszor.

Majdnem nekimentem egy hajónak, csak annyit hallottam, hogy üvöltenek rám, "ÁJJÁL MEG" :), nehezen ment a tájékozódás.

Idegösszeroppanást kaptam amikor a 2. km-nél ránéztem az órámra és észrevettem hogy 1! óránál régebben megyek. Ettől annyira ideges lettem hogy úsztam egy 16 perces kilométert, meg egy 18-20 körülit. 1:36:00 volt a 4. bólyánál. Itt megtörtem fejben és már csak a túlélésért küzdöttem. Így lett 2:24:00.

Rettenetes élmény volt, de megérte. Nyilván levontam a megfelelő következtetéseket.

Ilyet:

Elugrottunk egy kora reggeli Gyula-Bcsaba-Békés-Mezőberény odavissza körre. Odafelé fogtam neki a szelet, 29-31km/h-val mentünk.

Visszafelé Békésről kipróbáltam mit bírok. Kikapcsoltam a pulzusmérést (hogy ne zavarjanak a végtelenhez közelítő értékek) és a táv kb 3/4-én 38 felett mentem.

Biztos sok Tour de France-t nézek.

(Érdekes hogy nekem mindig 27-29es átlagok jönnek ki, lehet azért, mert sosem szoktam megállítani az órát, se a lámpáknál, se kereszteződéseknél, se a frissítéseknél, vízvételezésnél. Biztosan itt vesztek sokat.)

(Érdekesség kettő: egyik este mentem hazafelé, a kerékpárúton beszorultam egy srác mögé, aki pont akkor ért a cigije végére. Kecsesen átdobta a feje fölött, egy centire repült el a fejem mellett. Elég hangosan üvöltöttem.)