Nem jó érzés a túledzettség. Folyamatosan fáradt vagyok, még a futás se esik jól. Alig alszok, napi 2-3 órákat sikerül csak ebben a melegben. Lehet ez a fő baj.

Ez a hét még durva lesz, aztán szépen visszaveszek mindent kb a felére.

(Említettem hogy a Bp-Gyula biciklitúrán egy autó nekemlökött egy galambot? Lassított felvétel: országút, Kecskemét előtt talán, autó szembe, bőven 100 felett. Szerencsétlen madár próbál elrepülni, de lassú. Puffanás és elpattan felém. Lassul az idő. Közeledik. Átgondolom hogy mi legyen, motoros tapasztalatokból merítve megkapaszkodok erősen a könyöklőben és becsukom a szemem. Galamb csattan rajtam, majd minden visszazökken. Szerencsére nem okozott bajt azon kívül hogy összebaszta a lábam és a zoknimat. Sokkal rosszabb is lehetett volna. pl. csőrrel előre beleállt volna a fejembe. )

Hihetetlen hogy mindig van valami tekerés közben.

Végre rájöttem mi a teendő:

Ellenkező irányba kell futni és akkor nem kell kerülgetni, versenyezni az akadályokkal. Hosszas megfigyelés eredménye ez a kijelentés, a rutinosak nem szórakozásból futnak szembe a tömeggel.

Pár hétre visszatérek Gyulára, a felkészülés végét ott csinálom, teljesen véletlenül találtam a közelben egy ironman candidate-et, megyünk pár kört együtt. Jó lesz.

Nem túl szórakoztató tárgyalásra járni, főleg nem a 6 (HAT!) évvel ezelőtt eladott sportmotorom miatt. Még apámat is beidézték tanúnak. Pedig csak annyi történt, hogy eladtam és akik megvették nem iratták át magukra. De legalább kőkeményen bebűnöztek vele. Volt minden, üldözéses jelenet, lövöldözés, bazi nagy karambol.

Láncra verve hozták a tárgyalóterembe főgonoszt, mint a filmekben. Ritkán látok ilyen embert, messziről látszott hogy nincsenek morális gátak benne. Nem szívesen találkoznék egy ilyennel a sötét sikátorban.

Megjött végre az SPD cipőm, sokkal jobb vele tekerni, viszont érdemes lett volna gyakorolni a leoldást mielőtt ész nélkül nekiindulok a körútnak.:) Megúsztam.

(A kollégáknak sok sikert Zánkához.)

Érdekes dolgot vettem észre, hirtelen egyik napról a másikra mintha szintet léptem volna. Sokkal könnyebb úszni, olyan részidőket futok amiket el se hittem volna egy évvel ezelőtt. Biciklin pedig olyan sebességeket produkálok, hogy szerintem csal a kilométeróra.

Az elmúlt két hétben pihentem - kicsit visszább vettem a futásból, hogy tudjak regenerálódni - azóta van ez az állapot. Élvezem. :)

Nyilván mikor indulok futni? Amikor kezdődik a vihar :D

galeria.index.hu/bulvar/2009/06/25/vihar_budapesten/553529_4331ad3e536edc2b7f3eb3a507080e18_ml.jpg

Minden megfordulás, lassítás előtt akaszd le a lábad a pedálról.

Egyéb esetben csinálsz egy olyan magasról indított fekvőtámaszt, mint én az előbb. :)

A 150 kilométeres tekerés 4. órájában megtörtént a baj, az éppen aktuális frissítés előtt egy perccel egy kis köcsög darázs megtalálta az egyetlen milliméternyi sebezhető részt a testemen. Koppant a homlokomon és beesett a résnyire elmozdult napszemüveg alá. Éppen 32.4km/h-val mentem, nagyon kapkodni nem lehetett, bal szem becsuk, majd elmozdítottam a szemüveget, hogy kirepülhessen. Repült is, de előtte búcsúzásképpen az alsó szempillám alá becsípett. Vérzett, marhára fájt, de nem törődtem az "apokalipszis sokk"-kal sem:) , mentem tovább, bár a koncentrációt bőven elvesztettem.

Már nincs két fejem, lassan kezd lelappadni az új.

Elkezdtem idegesíteni őket: pofonegyszerűen megy a dolog, ha tudsz folyamatosan 4 perc alatt futni, akkor egész jól lehet előzgetni a kerékpárutakon a bringásokat. Tegnap is volt több akció, egyet el is röhögtem, apa, anya teker, megérkeztem mögéjük és egy hangos "LÉGYSZÍVES!" után lehúzódtak, én meg előztem. :)))

Nem értem miért, de volt hogy napi 73 ember nézte meg a munkásságom. Lehet pénzt kéne kérnem érte.

Két hónap a versenyig, most már nagyon kemény a hajtás, lehet érdemes lenne spermabankhoz fordulnom, mielőtt még teljesen kiherélem magam a biciklivel. Érdekes figyelni hogy mire képes egy átlagos, kövér test ha megfelelően meghajtják. Mostanában sűrűn megyek napi 2-3 órát (inkább 3-4-et), az elején kicsit megzuhantam, de elkezdtem ipari mennyiségben tolni a vitamin/ásványianyag-frissítés/evést és rendbejöttem. Olyan szinten beépült már az életembe a sport, hogy elképzelni se tudom, mi lesz a verseny után, amikor már nem lesz erre szükség. Hogy fogom lecsökkenteni emberi adagra?

A kisebb sérülésekre is találtam tippet, ami be is jött:

Jegelni kell erősen! Negyedóra a térdeken, vagy ahol fáj és nem gyullad be, gyorsabban regenerálódik. Nekem bevált.

Ja hogy hegy, sose futottam komolyan hegyen, hétvégén sikerült az egyik miskolci csúcsról:) átugrani Tapolcára és vissza. 2-3 perccel volt rosszabb a visszaút, pedig volt vagy párszáz a szintkülönbség. Rég szórakoztam ilyen jól.

Reggel elugrottam úszni, aztán ez lett belőle. Nagy volt a lendület. :)

Nagyjából hat és fél óra volt, 1900 úszás/90 bringa/21 futás. Közben többször átértékeltem az életem és 17x megbántam hogy elkezdtem.:)

Augusztusra a 13 órát tervezem be, minden perc győzelem amivel ez alá megyek és persze minden plusz perc ugyanennyi térdeplés kukoricán a verseny után.

A futásig semmi gondom, addig kajáltam, ettem, ittam, megálltam banánt venni, meghallgattam a homofób(nyilván látens) terepjárós fiatalember hülyeségét a szép nadrágomról. Elég súlyos eset volt, többször megelőzött mire képes volt a szerencsétlen beállni úgy az út szélére hogy meg is halljam mit mond. Nyilván tetszettem neki, de semmi baj Tibor, a comingout után boldog ember lehetsz majd. :)

A medencében a víz 23 fokos volt, majd belefagytam, 2km-t észre se veszek, ez a napi adag.

A bicikli szenvedés, mert városokon kell átmenni, lámpa, körforgalom és EZER, mit ezer TIZEZER köcsög autós. Véres aratást rendeznék közöttük, ha nem lennék pacifista. Iszonyatos volt a szembeszél vagy 20km-n keresztül, nem is ment 25km/h felé a mutató.

Futás, na innentől érdekes lett a dolog, a váltás jól ment, pár percnyi pingvinezés után már tudtam futni, viszont elfelejtettem magammal vinni a kaját, piát. Illetve úgy gondoltam elég lesz a kút útközben, mint máskor, amikor csak futok. :) Háháhá, 15km után fekete pöttyök, szép fehér táj, rámkerült a betoncsizma, sírtam a maradék távon.

Hogy az ego részét is erősítsem a blognak, íme az esemény után betáplált nagy mennyiségű nutella és vödörnyi káposztás tészta utáni állapotom. Ha kell háttérnek, van nagyobb felbontású is. :)

Meghülyült a telefonom, fejhallgatóval használva nem akar hívást indítani és fogadni.

Amikor csinálni akartam valamit, azonnal zuhogni kezdett az eső.

Elromlott a pulzusmérőm mellkaspántja, szétizzadtam. A kezemben maradt.

Csak a végső esetben szeretnék Szlovákiában melózni. Ott még nem tartok.

Szétbicikliztem a jobb herémet.

Kényelmetlen a triatlonos ruha.

Két jóbarátom képtelen abbahagyni a cigizést.

Nem megy a tanulás. Csak vonaton ülve. Nem találom a magyarázatot.

Szomjas vagyok.

A nők valamiért folyamatosan szopatnak.

22 fokos vízben nagyon rossz úszni, de nincs más.

Elfelejtettem angolul.

Kellene már valami rendes meló, ja meg nő is.

Dagadt vagyok és öreg.

Nem látom a CCIE végét.

Nem látom a triatlon végét.

Miért dobja rám a autós a csikket? Mert feltartottam 3 másodpercig a biciklimmel? Itt elég komolyan elborult az agyam.

Miért esik most is?

Még a türelmem is elfogyott ma.

A sok állóképesség, laktát-küszöb eltolás, megpróbáltatás utáni dekondícionálás:

De azért a nagy szórakozásban, elindult néha a dynamips:)

Nem számít hogy érted-e mit mond. Csak a szemét figyeld.

Tőle idézet: "In life I'm a loser, I was born poor, as I am poor still now.
I run to revenge myself, I run for vengeance."

Kész vagyok.:)

Már a biciklizés legeleje óta halálra stresszeltem magam, mi a fenéért megyek ilyen lassan. 27-29km/h-t tudtam tartani, efelett 150es pulzus felé csúsztam, már azt hittem itt a vég, megöregedtem, vége a világnak, a hozzám hasonló edzettségű kollégák 30 feletti átlagtempót tudnak.

Ma lett gyanús komolyabban a dolog, hogy mi a tökömért mér folyamatosan 900 métert a két kilométerkő között. A +-5-10 métert még el tudtam képzelni, de a 100 már feltűnő volt. :)

Hazaértem, megmértem az átmérőt, beállítottam és kiszámoltam: 10%ot csalt az óra.