Nem volt egyszerű menet, kétszer akkorát szenvedtem mint tavaly:

A lubickolás a tóban megmagyarázhatatlanul jól sikerült, hatott a sok TEA. Észre se vettem már vége is lett. November óta ez volt az első úszás amit élveztem. 1:26:24 lett az időm.

Viszonylag gyorsan váltottam - mégis felvettem a triatlonos ruhát, bár úgy néztem ki benne mint egy eltévedt, dagadt turista. A kompressziós zokni kicsit nehezen jön fel a vizes lábra, de felrángattam nagy nehezen és elindultam.

Végig precízen tartottam magam a pszichiáterem és távoli tanácsadóm tippjéhez, miszerint javasolt a 143-as átlag pulzus betartása - a későbbi futás érdekében. Ez az első órában fejben nagyon nehéz volt, mentem volna az emberekkel, de akkor felugrott 150-re. Később beletörődtem és kedélyesen versenyezgettem Günterrel a középkorú némettel, az egyik 14 éves váltótaggal és a sérült Pudingmannel. Egyenletes átlagot mentem, nem kellett erőlködni.

Végig nagyon kellemes volt, kivéve néhány esetet:

Az egyik bringás baleset után pár perccel érkeztem a helyszínre, nem volt szép látvány. Úton keresztbeálló autó, mindenhol üvegszilánk, a versenyző pedig a füvön feküdt. (már elkezdték ellátni).

Beleg felé megálltam vizelni, erre a hídnál álló két 16 éves kölyök odajött és elég agresszíven elkezdtek kérdezgetni, hogy mi a kezükben lévő dolog és mennyi az ára. Ez egy belső gumihoz használt tömítőanyag volt, természetesen üres. Ezután tájékoztattak, hogy most adni fogok nekik valamit, például egy kulacsot. Mondtam nekik hogy az nincs. Erre szóltak, hogy akkor visszafelé hozok majd, mert tudják a számomat. :)

Az első kiskör végén Nagyatádon felvettem két kulacsot és ahogy a tervben volt, beleöntöttem a soron következőt a kormányon lévő szívószálas kulacsba. Beleittam és majdnem összehánytam magam. Nem tudom mi volt benne, de nem is akarom soha megtudni. Innentől kicsit elbaszódott a hangulatom, hiába öntöttem ki azonnal, már nem lett sokkal jobb a helyzet - van szivacs is a kulacsban, ami érdekes állagú lett a végére - ráadásul kimaradt egy adag víz, nem volt kellemes, nagyon szomjas lettem mire a következő frissítéshez értem.

6:12:30 lett a 180km bringa.

A futásnál a testem és elmém gyengének bizonyult, a megálmodott tempónak a közelébe se tudtam tenni magam, 110-112 volt a pulzusom és képtelen voltam emelni rajta. Most nem volt görcs, igazán komoly fájdalmaim se voltam, de nem éreztem jól magam és fejben megtörtem. Talán a felénél lettem egyszer komolyabban rosszul ~10 percre, de most tudtam kezelni a helyzetet - magnézium, mélylevegő, koncentrálás.

Összesen minimálisat sétáltam, talán 1-2x wicceskedtem:) el a dolgot, egyszerűen nem tudtam gyorsabban futni, szégyellem is.

Úgy a 9. körben elkezdtem felidegesíteni magam, mivel rádöbbentem, ha így megyek tovább, akkor szinte semmit se javítok a tavalyi időn. Kiszámoltam mi kell ahhoz hogy beérjek 13 óra alatt és elkezdtem megvalósítani. Gél, sok víz, gél, víz, utolsó 1.5 körre marék szőlőcukor és egy ima. 

Így fejeztem be a maraton végét, remélem lesz hogy az egészen így megyek végig. 

12:57:12 az idei időm, 206. lettem.

Hibák: 10-nél többször vizeltem, egyszerűen nem értem, 79.1kg voltam a verseny előtt és valami 80.7kg cipőben, éremmel a végére. Iszonyúra puffadtam verseny közben, látszik a képeken hogy az amúgy is meglévő hasam hordónyira nőtt - miért?!

Frissítéseknél nem tudok futva enni, inni és még sorolhatnám.

Nem mentem eleget, illetve nem mentem elég sok hosszút. Összesen a mennyiség elég volt, de kevés volt benne  az igazán hosszú bringa és futás.

Alábecsültem a távot és túlértékeltem magam, illetve a képességeimet.

Nagyon sok köszönet jár:

Anitának, az ő támogatása nélkül ez nem jöhetett volna létre. Végig cukin adogatta a kért dolgokat és próbált életet lehelni a halott testembe.

Myke-nak a fejemre locsolt vízért és a bíztató szavakért.

Ivan Grassónak a tippekért és a sok segítségért, amit önzetlenül nyújtott az elmúlt időszakban. Ő az aki jobban tudja a paramétereimet, lehetőségeimet mint én. (szégyellem is magam, hogy nem ismertelek meg a verseny után, utána tudtam csak meg hogy ki volt az ember a fényképezőgéppel)

Barbinak, aki sokkal jobban úszik mint én és így tudtam ellestem tőle titkokat. 

A sok emailért és smsért, aggódó telefonokért sokmindenkinek.

Külön köszönet jár Vasapunak, Tepónak, Ironsünnek, Witchnek, Szaszitnak, Schwarczinak és a többi blogolónak a felkészülési időszak alatt nyújtott sok okosságért.

Jövőre megyek megint.

Rendesen parázok, hogy végig tudok-e menni. Illetve végig tudok-e menni úgy, ahogy szeretnék.

Nem tudom milyen pulzussal merjek menni.

Visszanéztem az edzesonline-on az edzéseimet, itt van pár adat a számoláshoz:

Az úszást kivéve ~10%-al mentem többet mint tavaly, kb ugyanannyi idő felhasználásával.

Úszás közben 130 körül mozog, ez 22-23 perces kilométerekhez elég.

Biciklin ~33-35km/h és 150-160.

Futás közben a kényelmes tempó 5:00-5:30/km között mozog, ehhez 145-155 társul.

Sajnos nem írtam le, de ha jól emlékszem tavaly bringán 150 volt a határ, futásnál meg 160.

Nem jön rám a tavalyi triatlonos ruhám, már combnál elakadok, idén tehát öltözködés lesz. :)

Bringa szerelés alatt, pótkerék nincs (ezért külön köszönet jár petikének).

De hogy örömhír is legyen, már van egy félkész listánk a csomagoláshoz:

Most jön. Nagyon nehéz leállni, már érzem, hogy gyengülök, hogy elvesztem az erőmet.

Óvatosabban megyek a bringával, kezdek parázni a mellettem köhögő emberektől.

Legyen már augusztus 14-e.

Amikor 40-42km/h-nál a semmiből előbukkant egy mountain-bike-os és elment mellettem. :))

Hangosan felröhögtem és megkérdeztem a cölöplábú srácot, hogy mi lenne, ha rendes biciklivel jött volna?! Faarccal vállat vont és feljebb váltott, majd elkezdte befogni az előttünk lévő cimborát. :))

Átálljak drótperemes szingóra (pl. Tufo  CS33 special, vagy jobb), vagy maradjak a hagyományos megoldásnál, tehát külön külső és belső.

Ha maradok, akkor abból melyik típust?

1:34:28 

Lehet tudnék rendes félmaratont menni.

Lányok,

Ezúton sok szerettel meghívok mindenkit a XIII. kerületi
Polgárjenőhöz, mert okosan kitaláltuk, hogy lepapírozzuk Tökit.
Az időpont 15:00.

A héten lesz minden elintézve, ha változik valami, akkor szólok.

Jancsi 

 Cirka 16 perc alatt át tudok állni az agglegény üzemmódra. Ha nincs felügyeletem, akkor a dolgok elkezdenek szétszóródni a helyükre kerülni.

A fontosabb dolgaim átcsoportosultak a lakás két, stratégiailag jelentős pontjára, a wc és az ágy köré.

Csak azt nem tudom, hogyan pakolok vissza mindent még szombat hajnal előtt. :)

Reggel elmentem megnézni mi a helyzet Szlovákiában. Az útvonal: Dunapláza-Árpád híd-bicikli út-Budakalász-Szentendre-felfelé a 11-es úton-Esztergom-Stúrovo-el Tokod felé majd eltévedés és ugyanez vissza.

Visszafelé pontban 3 óránál 98km-t mutatott az óra, 4:00-kor pedig 136km-t, ez 38km/h-ás átlag. Közben a pulzusom 165-170 volt. Döbbenten néztem az kilóméterórát.

Összesen 153.2km, 4:35:19, 33.4km/h, avh 156, 36 fok.

Ez most nettó idő, nincsenek benne a vízszerzések, vizelések, de benne van a Pest ki-be, lámpánál szenvedések, életveszélyes fenyegetések meghallgatása az autósoktól. Benne van az egy órás folyamatos hányinger a citromos víztől, amit a kedves kocsmáros néni adott az egyik helyen.

1 gél, kevés izó, mert hülye vagyok, sok víz. A végére nagyon éhes voltam és szédelegtem, mert túl keveset ittam és ettem.

Lényegesen erősebb vagyok bringán mint tavaly, a különbségnek kb. 1/4-ét tulajdonítom az új gépnek, a többi az edzések miatt van.

Képeket teszek fel, ígérem.

(Ajka-Balaton és Ajka+környékén sokkal keményebbek az emelkedők mint ezen az úton. Megérte annyit szenvedni arra) :)

Ma addig tapadtam a hasra, amíg végre fejberúgott a gyerekem. :D 

 Még mindig nem volt időm írni az új bringáról, de néhány szóban most muszáj, pedig melóznom kéne.

Ez nem verseny!

Hanem küzdelem a vizelettel.

11 km, 1:03:07, 143 avh, azért ilyen magas, mert izgultam. Közben nem fogyasztottam géleket, vizet is csak mértékkel ittam. Két alkalommal, kútból és még így is legalább négyszer vizeltem. Ilyenkor mindig gyorsulni kellett a tömeg után, de ez nem okozott gondot. 106 darab szúnyog csípett meg és újabb olvasóval ismerkedtem meg. Láttam Trek bringást is, de nem köszönt.

Ennyi.

(Este meglepően jól regenerálódtam egy ideig, de mostanra (0:15) már nagyon álmos vagyok)